teharmadév
My blogs
| Introduction | Bő évtizede annak, hogy kongani kezdett a színházkritika vészharangja: kiszorulóban vannak a hagyományos kritikai műfajok. Egyre kevesebb a lapfelület, a szerkesztői akarat, az olvasói kíváncsiság, a szakértő toll. Helyette van a Kis Színes. Ma már a jelenségnek neve van: citizen journalism, social media, legfontosabb ismertetőjegye, hogy online terem, gátlástalanul. Az a jó benne, hogy a szerző és az olvasó számára is hozzáférhetőbb; hogy megengedi, sőt kéri a visszajelzést; hogy létrehozza azt a virtuális asztalt, amely körül legalább a mi kis világunkat megpróbálhatjuk megváltani. Hogy mi a nemjó benne, majd biztosan elmondjátok ti. Mert nekünk írjuk. Nekünk, akiknek ott szerepel az órarendjében az Online sajtó nevű tantárgy, és nekünk mindannyiunknak, akik együtt éljük mindennapjaink a Köteles utca 6. szám alatt. Nem vagyunk profik. Az előadás utáni első gondolatunk olyan lendületes, mint egy elsőéves színis. Aztán amikor végre rákattintunk a Publish gombra, ugyanaz a gombóc van a torkunkban, mint bármelyik színisnek a mesterségvizsga előtt. És a rengeteg tollrágás, Backspace, Delete és most-hagyom-abba-ezt-az-egyetemet közben beledolgozzuk magunk a szakmába. (Boros Kinga) |
|---|